Mire megszenvedtünk a sátor elkészítésével legalább 2 óra telhetett el. Vagy akár több is. Ahogyan elkészültünk gyorsan a főházhoz siettünk hiszen időre mentek a játékok és még ezen kivűl három próbát kellett megcsinálnunk, a háznál egy borítékot adott át Mr. Beckman az asztalon már nem volt másik szóval a többiek már rég kész voltak. Ben kinyitotta a borítékot és hangosan felolvasta.
- Kedves Gyerekek! Az első próbát sikeresen ,, túléltétek '' a következő pedig az, hogy meg kell keresnetek 10 kis színes labdát a tábor egész területén. Csak 10 db van de 12 gyerek vagyis 2 csapat, mint ahogyan ti is tudjátok, szóval sietnetek kell ne hogy a másik csapat szedjen össze több lasztit. Hajrá!
- Hát ez meghibbant!
- Mit gondol? Mik vagyunk mi?
- Kutyák?!?!
- Na jó, igazatok van de figyeljetek! Ha már ez az elme roggyant eldugott 10 kis hülye labdát akkor mi megkeressük. Lehetőleg most, mivel a többiek már elindultak. - magyarázott Kloe a őt körülvevő csapatnak.
- Jó, indulás. ti kezdjetek az erdőben, szólt nekem és Mikenak.
- Okés- néztünk össze Mikeal.
- Ti Lora, Josh menjetek a házakhoz. - Ők gyorsan el is indultak.
- Mi Bennel a tóhoz megyünk... vagyis nem. Inkább te mész Bennel Cecy. Én biztosan nem megyek vele.
- Ööö nem én Mikeal megyek. Az előbb osztottál be! - Karoltam Mikeba, nehogy elszakítsanak tőle.
- Nem bocsi én nem megyek Bennel. Annyira idegesítő. Légyszíves akármit adok cserébe.
Szúrós szemekkel néztem Benre, majd Kloera aki pedig kiskutya szemekkel pillantott vissza.
- Ahj, na jó. Legyen. De csak most az egyszer.- Nyomtam egy puszit Mike arcára majd Ben után siettem. Amint mellé értem elkezdtem gyorsan kérdezősködni.
- Na, hol keressük a labdákat?
- Nekem nyolc! - válaszolta flegmán. Ben.
- Ööö, hát jó akkor menjünk a stéghez. Vagy a tó melletti nádashoz.- hadartam, hátha elterelem a gondolataimat arról, hogy mennyire... utálom.
Ben megállt és felém fordult én is felé fordultam.
-Miért jöttél velem? Ennyire utálsz? Nem kell jó pofizni! Csak tartsd a távolságot és keress labdákat, és ne szólj hozzám.
Lesokkolva álltam egy ideig, majd az elsétáló Ben után néztem. Leguggolt és a bádasnál kezdte keresni a labdákat. Én szétnéztem. Rögtön meg is láttam egy sárga labdát az egyik fán.
- Hé Ben, ott egy labda. Nem érem el. le tudod venni?
- Szedd le magad! - Na ne. Ez komolyan bedurcizott?! Mint valami óvodás .
Belenyugodva a sorsomba a kis nyomi sárga labdáért ugrándoztam egy 5 percen keresztül mire meguntam a magatehetetlenséget és elkezdtem felmászni. A periférikus látásomnak köszönhettem, hogy az is észrevettem, Ben engem figyel. Jobban mondva a szenvedésemet. Már csak 3 centi választott el a labdától mikor kicsit löktem magamon. A levegőben a labdát megrakadtam de utána ugyan azzal a lendülettel a földre is estem.
-Áoúú- fogtam a hátam. Majd felálltam és leporoltam magamat. Ben háta rázkódott a röhögéstől. Majd amikor megfordult azt is láttam, hogy már a szeme is könnyezik a szívszaggató történetemen való röhögcséléstől.
- Na most lett elegem!!! - oda robogtam, nagy trappoló léptekben és fellángolásból csak egyet tudtam tenni. - Bunkó! - majd egy nagy lendülettel megragadtam a vállát és a vízbe löktem. De ő hamarabb kapcsolt. A csuklómat szorítva engem is a vízbe rántott.
-Te idióta... - buktam le a víz alá - én nem tudok úszni!!!!! - majd megismételtem az előző tevékenységemet... 4-szer.
Mikor Ben kiemelt a vízből és a karjaiba vett.
-Jól vagy? - mosolyodott rém
-Nem! - köhécseltem.
-Szájból szájba lélegeztetés jöhet? - elkerekedett a szemem és tiltakozni készültem. Utáltam Bent. De nem ment. Ahogy átkarolt, ahogyan végig simította a hajamon a kezét. Nem tiltakoztam. Nem is tudtam volna. Megcsókolt. Megakadályozni nem tudtam. Se megszakítani. Pedig tényleg undorodtam tőle. Eddig...
- Na jó, igazatok van de figyeljetek! Ha már ez az elme roggyant eldugott 10 kis hülye labdát akkor mi megkeressük. Lehetőleg most, mivel a többiek már elindultak. - magyarázott Kloe a őt körülvevő csapatnak.
- Jó, indulás. ti kezdjetek az erdőben, szólt nekem és Mikenak.
- Okés- néztünk össze Mikeal.
- Ti Lora, Josh menjetek a házakhoz. - Ők gyorsan el is indultak.
- Mi Bennel a tóhoz megyünk... vagyis nem. Inkább te mész Bennel Cecy. Én biztosan nem megyek vele.
- Ööö nem én Mikeal megyek. Az előbb osztottál be! - Karoltam Mikeba, nehogy elszakítsanak tőle.
- Nem bocsi én nem megyek Bennel. Annyira idegesítő. Légyszíves akármit adok cserébe.
Szúrós szemekkel néztem Benre, majd Kloera aki pedig kiskutya szemekkel pillantott vissza.
- Ahj, na jó. Legyen. De csak most az egyszer.- Nyomtam egy puszit Mike arcára majd Ben után siettem. Amint mellé értem elkezdtem gyorsan kérdezősködni.
- Na, hol keressük a labdákat?
- Nekem nyolc! - válaszolta flegmán. Ben.
- Ööö, hát jó akkor menjünk a stéghez. Vagy a tó melletti nádashoz.- hadartam, hátha elterelem a gondolataimat arról, hogy mennyire... utálom.
Ben megállt és felém fordult én is felé fordultam.
-Miért jöttél velem? Ennyire utálsz? Nem kell jó pofizni! Csak tartsd a távolságot és keress labdákat, és ne szólj hozzám.
Lesokkolva álltam egy ideig, majd az elsétáló Ben után néztem. Leguggolt és a bádasnál kezdte keresni a labdákat. Én szétnéztem. Rögtön meg is láttam egy sárga labdát az egyik fán.
- Hé Ben, ott egy labda. Nem érem el. le tudod venni?
- Szedd le magad! - Na ne. Ez komolyan bedurcizott?! Mint valami óvodás .
Belenyugodva a sorsomba a kis nyomi sárga labdáért ugrándoztam egy 5 percen keresztül mire meguntam a magatehetetlenséget és elkezdtem felmászni. A periférikus látásomnak köszönhettem, hogy az is észrevettem, Ben engem figyel. Jobban mondva a szenvedésemet. Már csak 3 centi választott el a labdától mikor kicsit löktem magamon. A levegőben a labdát megrakadtam de utána ugyan azzal a lendülettel a földre is estem.
-Áoúú- fogtam a hátam. Majd felálltam és leporoltam magamat. Ben háta rázkódott a röhögéstől. Majd amikor megfordult azt is láttam, hogy már a szeme is könnyezik a szívszaggató történetemen való röhögcséléstől.
- Na most lett elegem!!! - oda robogtam, nagy trappoló léptekben és fellángolásból csak egyet tudtam tenni. - Bunkó! - majd egy nagy lendülettel megragadtam a vállát és a vízbe löktem. De ő hamarabb kapcsolt. A csuklómat szorítva engem is a vízbe rántott.
-Te idióta... - buktam le a víz alá - én nem tudok úszni!!!!! - majd megismételtem az előző tevékenységemet... 4-szer.
Mikor Ben kiemelt a vízből és a karjaiba vett.
-Jól vagy? - mosolyodott rém
-Nem! - köhécseltem.
-Szájból szájba lélegeztetés jöhet? - elkerekedett a szemem és tiltakozni készültem. Utáltam Bent. De nem ment. Ahogy átkarolt, ahogyan végig simította a hajamon a kezét. Nem tiltakoztam. Nem is tudtam volna. Megcsókolt. Megakadályozni nem tudtam. Se megszakítani. Pedig tényleg undorodtam tőle. Eddig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése